Biztosítások

LAKÁS- és ÉPÜLETBIZTOSÍTÁSOK

Biztosított vagyontárgyak: az ingatlan és az abban elhelyezett ingó vagyontárgyak

Az ingatlannal kapcsolatban általában súlyos károk (pl. tűzkár) esetén a biztosítók részéről gyakran lehet olyan állásponttal találkozni, amely szerint csak az eredeti állapotnak megfelelő és természetesen a legolcsóbb technológiával és anyagokból kivitelezett helyreállítás fogadható el.

Ezzel szemben azonban az esetleg több évtizede épült, mára már jelentős mértékben elavult, vagy éppen nem engedélyezhető építési módszerek, tiltott építési anyagok helyett a ma elterjedt korszerű építési módszerek és anyagok is felhasználhatók a helyreállítás során (pl. azbesztpala fedésű faszerkezetű födém helyett korszerű hőszigetelt vasbeton), természetesen az adott épületre vagy épületrészre a szerződésben meghatározott biztosítási összeg határán belül.

A felesleges jogvita elkerülése érdekében célszerű a helyreállításra megrendelt terveket és árajánlatokat a biztosító munkatársaival előzetesen egyeztetni.

Ingó vagyontárgyak, háztartási ingóságok

Az ingó vagyontárgyakat a lakásbiztosítások tipikusan három csoportba sorolják: elzárva tartható nagy értékű ingóságok (pl. ékszerek), nem elzárva tartható nagy értékű ingóságok (pl. szőnyegek, művészeti alkotások) és általános háztartási ingóságok.

Érdekes módon sokkal gyakoribb az egyszerű háztartási ingóságokkal kapcsolatos jogvita, mint a nagyértékű ingóságokra vonatkozó, noha a háztartási ingóságok besorolása a hétköznapi gondolkodás keretei között is kifejezetten egyszerűnek tűnik.

A viták rendszerint a biztosítottnak az átlagostól eltérő tevékenységéhez, hobbijához szükséges eszközök, berendezések körül alakulnak ki, ilyen lehet pl. egy nagyobb értékű hangszer, sporteszköz, de akár egy szerszámkészlet is.

Szerencsére ma már egy átlagos háztartásban is több olyan eszköz (pl. mobil, tablet stb.) található amellyel fotókat vagy akár videófelvételt is készíthetünk vagyontárgyainkról, s az eszköz több ún. metaadatot pl. a felvétel időpontja és helye is tárol, amely az esetleges kárrendezési eljárásban felhasználható a vagyontárgyak meglétének, ill. állapotának dokumentálására.

Betöréses lopás

A betöréses lopásra a biztosítási szerződések az egyéb károktól elkülönített értékhatárt írnak elő, s ezt minden esetben a biztosítási esemény (betörés) időpontjában fennálló védelmi szint alapján határozzák meg.

A védelmi szintet a meglévő mechanikai (pl. zárak, rácsok) és elektronikai védelmi eszközök (pl. riasztó, távfelügyelet) biztosítási szerződésben megállapított besorolása alapján határozza meg a biztosító.

Gyakran csak az esemény után szembesül a biztosított azzal a ténnyel, hogy a meglévő védelmi szint mellett a biztosító csak a legminimálisabb értékhatárig vállal kockázatot és eddig a határig téríti meg az eltulajdonított javakat.

Szerződéskötéskor ezért indokolt a biztosító képviselőjével egyeztetni arról, hogy a jelenlegi védelmi szint mellett hozzávetőlegesen milyen értékhatárra terjed ki a biztosítás, ill. szükség esetén milyen javaslatai vannak a védelmi szint fokozására.

Fontos ismeret lehet az is, hogy az elmúlt évtizedben - a háztartási elektronikai és egyéb felszerelési tárgyak értékének hihetetlenül felgyorsult elértéktelenedésével magyarázhatóan - a betöréses lopások alkalmával szinte kizárólag készpénzt és ékszereket tulajdonítanak el az elkövetők.

Ennek kivédésére a biztosítók is speciális feltételeket írnak elő (nagyobb összegű készpénz kizárólag beépített faliszéfben tartható). Számos biztosítási szerződés azonban továbbra is a biztosított ingatlan élhetőségét, komfortját teljesen lerontó feltételeket tartalmaz, hiszen ki szeretne pl. egy 30x10 cm beosztású börtönszerű rácsokkal lezárt ablak/ablakok mögött élni (hozzátéve, hogy a korszerű elektronikai védelmi berendezésekkel, valamint a fent említett faliszéffel ezek az ósdi mechanikai eszközök szinte minden biztosítás esetében kiválthatók). Amennyiben tehát a szerződés fontos eleme számunkra a betöréses lopás kockázat, a biztosítás díja mellett szerződéskötés előtt tekintsük át azt is, hogy az adott biztosító által előírt védelmi eszközöket tudjuk/akarjuk-e alkalmazni lakásunkban, ingatlanunkban, vagy esetleg egy másik biztosító kevésbé szigorú feltételek mellett is hajlandó hasonló összegű kockázatot vállalni.

Társasházi biztosítás

A lényegesen kedvezőbb biztosítási díjak miatt a társasházi lakással rendelkezők között egyre népszerűbb az a konstrukció, amelyben a társasházi közös tulajdonban álló épületrészekre a társasház, míg az egyéni tulajdonban álló ingóságokra a lakás tulajdonosa köt külön-külön biztosítást.

Az ilyen típusú biztosításoknál tipikus probléma az, amikor mindkét biztosító a megtörtént káreseményt úgy ítéli meg, hogy az a másik biztosító kockázatviselési körébe tartozik.

Ilyenkor előkerülnek különböző jogi fogalmak pl. alkotórész és tartozék, azonban szerencsére ezek értelmezésébe a biztosítottnak nem kell belemennie. A közös képviselőtől beszerezhető a társasház alapító okirata, annak külön fejezetében kerülnek felsorolásra a társasházi közös tulajdonban álló elemek, ami itt nincs felsorolva azok az egyéni biztosítás körébe és kockázatviselésébe tartoznak (természetesen vannak esetek, amikor valóban már különleges szakértelmet igényel bizonyos elem besorolása pl. a társasházi loggia tartószerkezete és annak vízszigetelése közös tulajdon, azonban a burkolat már a lakás tulajdonosának saját tulajdona).

GÉPJÁRMŰ KÖTELEZŐ FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS

Ismeretlen károkozó

A korábbi években a károsultak között viszonylag elterjedt elképzelés volt, hogy a MABISZ (Magyar Biztosítók Szövetsége) által működtetett kárrendezési alapból igényelhető az ismeretlen károkozó által okozott kár megtérítése. Erre azonban sem korábban, sem pedig jelenleg nincs lehetőség, mivel a Kárrendezési Alap kizárólag a kötelező felelősségbiztosítással nem rendelkező gépjárművel okozott kárért áll helyt.

Amennyiben a károkozó személye nem ismert és pl. rendőrségi nyomozás során sem állapítható meg, a károsult kénytelen saját kárát viselni.

Ez alól a főszabály alól egy kivétel mégis létezik: amennyiben egy ismeretlen gépjármű és egy ismert másik gépjármű közösen okoznak kárt, a teljes javítási és egyéb a balesettel kapcsolatban felmerült költség megtérítésére kötelezhető az ismert gépjármű biztosítója (akkor is, ha nem az ő felelőssége volt a baleset).

Ennek az esetnek az illusztrálására egy rendkívül gyakori közlekedési szituációt képzeljünk el: a tilos jelzés ellenére a többsávos kereszteződésbe hajtó ismeretlen gépjármű hirtelen irányváltoztatásra kényszeríti a belső sávban haladó autóst, s az így oldalról a mellette, a külső sávban szabályosan közlekedő gépjárműbe ütközik.

Az ilyen típusú baleseteknél az ismert károkozó és biztosítója is általában ugyanarra a következtetésre jut, nevezetesen arra, hogy a baleset tényleges károkozója a közlekedési szabályokat megsértő (pl. a tilos jelzést figyelmen kívül hagyó) ismeretlen gépjármű, ezért a biztosító nem köteles helytállni a biztosítottja által okozott kárért.

A joggyakorlat azonban ettől teljesen eltérő szabályt alkalmaz egységesen: az ilyen ügyekben az ún. egyetemleges felelősség és kötelezettség szabályai lépnek elő, s ez alapján a károsult valamennyi, ill. az általa kiválasztott egyetlen károkozóval szemben is érvényesítheti teljes kárigényét, s nyilvánvaló, hogy az ismeretlen helyett az ismert károkozó biztosítójával szemben érvényesítheti ezt eredménnyel.

Teljes kártérítés elve

A gépkocsi használatával, ill. a káresemény következtében annak használhatatlanná válásával kapcsolatban felmerülő valamennyi költsége megtérítését kérheti a károsult, így pl. kölcsön- vagy bérgépjármű költségei, gazdasági totálkár esetén a gépkocsi forgalomból történő kivonásának és az új gépjármű forgalomba helyezésének költségei stb.

A teljes kártérítés elve érvényesül a személyi sérüléses baleseteknél is: pl. a gyógytartamra feljavított táplálkozás, gyógyszerek, gyógytornász, stb. költségei, de pl. háztartási segítő és vidéken tipikus pl. a kertműveléshez igénybe vett segítség költségének a megtérítése is.

Optimális javítási tartam

Az ún. optimális javítási tartam az az időszak, amely alatt a közlekedési balesetben megsérült gépjármű kijavítása normál körülmények között megtörténhet (a szükséges alkatrészek rövid időn belül beszerezhetőek, rendelkezésre áll a szükséges szervizkapacitás) , ez általában 4-12 nap közötti időtartam. Problémát ez az egyébként általánosan elfogadott korlátozás akkor jelent, ha a károsult részére egyáltalán nem teszik lehetővé a gépkocsi kijavítását, mivel a biztosító vitatja az igény jogalapját (az elutasítás tipikus indoklása: a baleset felek által egyezően előadott leírása alapján a baleseti mechanizmus nem azonosítható).

Ebben az esetben nem csak az optimális javítási tartamra, hanem a tényleges kárrendezés időpontjáig jogosult a károsult a felmerült költségei megtérítésére.

Nem a gépjármű veszélyes üzemi jellegével kapcsolatos a károkozás

Tekintettel arra, hogy a kötelező felelősségbiztosítás kifejezetten a veszélyes üzemi jelleggel (amikor az autó közlekedik) összefüggő károkozásra nyújt fedezetet, az ezen a körön kívül eső károknál (álló gépjármű) az általános kártérítési felelősség érvényesül, s ezek a károk nem rendezhetők a felelősségbiztosítás terhére.

A leggyakoribb ilyen típusú baleset az ún. ajtó rányitás, amely a korábbiakban tipikusan másik gépkocsiban okozott kisebb-nagyobb töréskár formájában jelentkezett, azonban a kerékpáros közlekedés ismételt népszerűvé válásával sajnos ezeknél a baleseteknél már nagyon súlyos személyi sérülések is előfordulnak.

EGYÉB VESZÉLYES ÜZEMI, ILLETVE LÉTESÍTMÉNY MŰKÖDTETÉSÉVEL KAPCSOLATOS FELELŐSSÉG

Ritkán gondolunk arra, hogy nem csak a közlekedés résztvevőjeként, hanem pl. egy piacokon, bevásárlóközpontban is veszélyes üzemek közelében vagyunk, hiszen pl. a mozgólépcső, a mozgójárda vagy a lift is ilyen veszélyes üzemű eszközök.

Erre a tényre, továbbá az egyidejűleg, viszonylag korlátozott térben jelenlévő nagy embertömeg jelenlétéből adódó speciális - de nem veszélyes üzemi - kockázatokra tekintettel ezek a létesítmények szinte kivétel nélkül rendelkeznek felelősségbiztosítással.

Az ilyen jellegű létesítményekben bekövetkezett balesetekkel kapcsolatos sikeres igényérvényesítés alapvető feltétele az, hogy a létesítmény megbízott munkatársával azonnal készítsük el a baleseti jegyzőkönyvet.

Ebben mind a baleset bekövetkezésének körülményeit, mind pedig az elszenvedett sérüléseket a lehető legrészletesebb módon vetessük jegyzőkönyvbe, s semmilyen körülmény között ne járuljunk ahhoz hozzá, hogy két-három egyszerű tőmondatba zsugorítsák ezt. Egy ilyen “lényegre törő” baleseti jegyzőkönyv ugyanis alapvetően ellehetetlenítheti kártérítési igényünk érvényesítését.