A nyugdíjbiztosításokról

Ahogyan azt a Nyugdíjcélú megtakarításokról c. bejegyzésben jeleztük a magyar állam által elismert és támogatott nyugdíj előtakarékossági formák három típusát külön-külön is bemutatjuk kitérve az előnyeikre és kockázataikra egyaránt. Ez alkalommal a hazánkban jelenleg legnépszerűbb nyugdíj előtakarékossági formát, a mostani formájában 2014 óta működő nyugdíjbiztosítást vesszük górcső alá.

A nyugdíjbiztosítás egy megtakarítást szolgáló életbiztosítási szerződés, amely annyiban tér el a hagyományos életbiztosítási megtakarításoktól, hogy fix futamidőre kerül megkötésre és már a megkötés pillanatában rögzítésre kerül a nyugdíjcél, továbbá tartalmaz – lévén életbiztosításról van szó – legalább egy (jellemzően haláleseti) kockázati biztosítást. A szerződés létrejöttét követően a befizetések egy saját névre szóló egyéni számlán gyarapodnak, ahol különböző befektetési alapok formájában pénzintézetek kezelik a befektetett pénzt. A biztosítók kínálatai leginkább itt, azaz a rábízott vagyon kezelésében térnek el. Ennek alapján két nyugdíjbiztosítási típus különíthető el:

• klasszikus vagy hagyományos nyugdíjbiztosítás, amit neveznek garantált hozamú, rendszeres díjas nyugdíjbiztosításként is, valamit a
• befektetési egységekhez kötött (unit-linked) nyugdíjbiztosítás.

A klasszikus vagy hagyományos nyugdíjbiztosítás esetében a biztosító a befektetett pénz után garantált hozamot ad, tehát vállalja a befektetés kockázatát. A garantált hozam feletti hozam – szerződéstől függően – jellemzően 80-90 százalékban szintén jóváírásra kerül a megtakarításon. Mindez azonban azzal jár együtt, hogy a társaságok nem fogják kockázatos eszközökbe fektetni a rájuk bízott pénzt, amely összességében egy meglehetősen alacsony hozamot eredményez.

A befektetési egységekhez kötött (unit-linked) nyugdíjbiztosítások esetén – ez egyben a népszerűbb nyugdíjbiztosítási típus is Magyarországon – a biztosító különböző eszközalapokat kínál (kb. 10-15 eszközalap), és az ügyfél döntheti el, hogy mely eszközalapokba és milyen arányban fekteti be a megtakarításait. A befektetés kockázata ebben az esetben az ügyfelet terheli, akinek rendelkeznie kell némi pénzügyi jártassággal a döntései felelősségteljes meghozatalához. Másrészt ez a biztosítási forma lényegesen nagyobb kockázatot hordoz magában, de nagyobb befektetési szabadságot is ad és legfőképp magasabb hozammal kecsegtet. A döntések meghozatalát a biztosítók azzal segítik elő, hogy az elérhető eszközalapokat minősítik befektetési kockázatuk és hozamkilátásaik alapján. Ugyancsak a döntés meghozatalában nyújt segítséget az ún. teljes költségmutató (TKM). A mutató segítségével átláthatóbbá és összehasonlíthatóvá válnak a biztosítók befektetési egységhez kötött életbiztosítási termékei. Részletek a MABISZ oldalán találhatók (https://mabisz.hu/tkm/).

Mi történik a befizetett megtakarítással? Hová kerül a pénz?

A nyugdíjbiztosításon keresztül az ügyfél a fentebb említett eszközalapok egységeit vásárolja meg. A rendszeres befizetések tehát a biztosítási költségek levonása után a saját befektetési egységeket gyarapítja az eszközalapokban. Az eszközalapok értéke attól függ, hogy az ezen alapokat képező részvények, kötvények, állampapírok stb. hogyan teljesítenek.

A futamidő:

A nyugdíjbiztosítás egy hosszútávra tervezett előtakarékossági forma, amely legalább tíz évre szól, de több évtizedes folyamatos takarékoskodással érhető el a legjobb eredmény.

A költségek:

Fontos tudni, hogy a nyugdíjbiztosítás költségeinek legnagyobb részét az első három-öt évben vonja le a biztosítók többsége és jelentős árkülönbségekkel is találkozhatunk a szolgáltatások között, ezért a kiválasztása nagy körültekintést igényel.

A befizetés történhet havi, negyedéves, féléves vagy éves rendszerességgel. A biztosítók jellemzően egy néhány ezer forintos minimum díjat határoznak meg, amely alá nem csökkenhet a befizetés. A rendszeres díj mértéke módosítható, illetve indokolt esetben – szolgáltatótól függően – időszakosan felfüggeszthető.

A nyugdíj megtakarításon elért hozamot alap esetben 15 százalék kamatadó is terheli, amely idővel csökken és a tizedik évtől adómentessé válik.

A nyugdíjbiztosítás nagy előnye, hogy az éves befizetés 20 százaléka visszaigényelhető adójóváírásként.

A biztosítás megszüntetése:

A biztosító az alábbi események bármelyikénél szolgáltat:

• nyugdíjba vonulás, vagy
• szerződésben rögzített lejárat, vagy
• 40 százalékos rokkantság megállapítása, vagy
• biztosított lejárati idő előtti elhalálozása

A biztosítási szerződést a nyugdíjba vonulásig érdemes fenntartani, ebben az esetben adómentes a szolgáltatás, ellenkező esetben az igénybe vett adókedvezmény 20 százalékkal növelten történő visszafizetését vonja maga után. A biztosítás felmondása a szerződéskötést követő néhány évben jelentős költségekkel járhat.

 

Összegzés – előnyök és hátrányok

A nyugdíjbiztosítás előnyei:

• Többféle eszközalap (unit-linked) vagy garantált hozam (hagyományos) is elérhető.
• Lejárata a szerződéskötéskori nyugdíjkorhatár.
• Az éves befizetés 20 százaléka visszaigényelhető adójóváírásként.
• A megtakarításon túl biztosítási szolgáltatást nyújt haláleset és egészségkárosodás esetén is.
• Örökölhető, illetve haláleseti kedvezményezett is megjelölhető.

Az önkéntes nyugdíjpénztár hátrányi:

• A lejárat előtt, különösen az első években jelentős költségekkel jár a megszüntetése.
• A termékek többsége pénzügyi ismereteket és folyamatos tájékozódást követel meg az ügyféltől.
• A TKM- értékek termékenként jelentősen eltérők.

 

Forrás:

https://www.mnb.hu/fogyasztovedelem/nyugdij-celu-ongondoskodas

https://nyugdijmaskeppen.hu/nyugdijbiztositas-kisokos/

https://nyugdijbiztositas.com/nyugdijbiztositas/#tartalomjegyzek__010

https://bankmonitor.hu/megtakaritasok/nyugdijbiztositas/

https://mabisz.hu/tkm/